Ha az ember fia/lánya színvonalas zenei rendezvényeket keres, manapság már egyre szélesebb szerencsére a választék, sőt ezen események közül nem egy már jópár éves múltra tekinthet vissza. Ilyen a Big Band Fesztivál is, mely immáron tizedik alkalommal hozza egy fedél alá a big band zene művelőit és szerelmeseit a budafoki Klauzál Gábor Művelődési Központba, nem csak belföldről. Blogunk profiljához híven most következzék egy beszámoló a színfalak mögül.

Elsőként jöjjenek a száraz tények, Miki tollából:

A front hangrendszert 2 x 3 L-Acoustics KARA alkotta, 1-1db L-Acoustics SB118-as subra stackelve, erősítőként pedig a gyári L-Acoustics LA8-ast szerepeltettük.
A középső tér kiegészítéséhez (fill) 2 db L-Acoustics 108P hangfalat használtunka, a front hang keverése egy Allen&Heath iLive144 kezelőfelülettel történt.
A monitorutakban csoportonként különböző hangfalakat használtunk. Az énekhez, illetve a szólistákhoz 1-1 db L-Acoustics 115XTHiQ volt kihelyezve, szintén L-Acoustics LA8 processzált végfokkal. A többi monitorúthoz aktív hangfalakat használtunk, a zenekari szekció, zongora, dob, basszusgitár, gitár L-Acoustics 112P hangfalakat kapott. A fúvós szekció hangszercsoportonként, trombita - harsona - szaxofon kapott 2-2db L-Acoustics 108P-t.
A monitorkeverés egy iLiveT80 kezelőfelületen zajlott.
A bejövő mikrofonok egy iDR32-be kerültek, ez volt összekötve a frontkeverővel.
E box kimeneteit használtuk a L-R-sub-fill utakhoz is. Az iLive rendszerhez használható ACE kártyák segítségével ezt az iDR32-t összekötöttük egy iDR16-al, így a mikrofonbemeneteket mindkét pult "látta". Az iDR16 kimenetit használtuk a monitorutakhoz.
A teljes mikrofonpark Audio-Technica mikrofonokból állt, az elmúlt évek tapasztalatai alapján válogattuk össze a hangszerekhez megfelelő modelleket.
A dobhoz az ATM sorozatból ATM250 volt a lábdobon, ATM350 a testeken, és az Artist Elite sorozatú AE3000-eseket tettünk lábcinre, illetve overheadként.
A basszusgitár/bőgő alap jelútjába egy Avalon Design U5 "dibox" került.
A gitáralap mikrofonozásához ATM650-et választottunk. Az akusztikus zongorába 2 db AE3000 mikrofon került.
A fúvósszekcióban a trombiták Pro63-as mikrofonokat kaptak, a harsonák ATM650-eseket, míg a szaxofonok AE3000-es mikrofonokat kaptak, kivéve a baritont, ahol Pro25ax került fel.
Az énekeseknek az Artist Elite sorozat vezetéknélküli rendszerét, az AEW5000 szettet használtuk, AEW T6100 kéziadókkal.

A száraz tények után jöjjenek a személyes élmények! :)

Ha az a kívánságom teljesülne, hogy soha nehezebb "haknim" ne legyen, sok irigy születne körülöttem. A Karákkal lehelletfinoman lehetett megtámogatni a halkabb swing standerdeket, ugyanakkor egy keményebb jazz-rock számnál jobban megtolva szintén az akkor kívánt hatást értük el. Az iLive-ról nem írok semmit, hosszú oldalakon keresztül tudnám ecsetelni, mennyire imádom, és most sem okozott csalódást. Aztán akármennyire is tűnt ijesztőnek, hogy beállással együtt óránként cserélődnek a zenekarok, a műfaji sajátosságokból fakadóan csak annyi feladat volt két zenekar között, hogy a fúvóssorok létszámváltozásának függvényében arrébb rakjuk fél méterrel a mikrofonokat, illetve belőjük a basszusalapot az adott béjsszművészhez, és több-kevesebb sikerrel a szájába rágjuk, hogy az Avalonon kell jelszintet állítani, nem a Marshallon. Ugyan a 32 bemeneti csatorna majdnem szűkösnek bizonyult, még a legnagyobb létszámú Seventeen Big Bandet is sikerült bemikrofonozni. (Az előbb említett zenekar egyébként állítólag az otthonukként szolgáló kerületről kapta a nevüket, szerintem inkább a szaxofonsor létszámáról: a baritonon kívül mindent dupláztak, plusz volt még egy külön fuvolásuk. Fontos ugyanakkor megjegyezni, hogy a személyes kedvenclistám elején foglalnak helyet.)

Frontból nézve (fülelve) két probléma volt igazán, amire a három nap alatt nem sikerült megoldást találni. Az egyik a budafoki színpad egyik kiemelt sajátossága, hogy a mélyek úgy eltűnnek benne, mintha sose lettek volna. Illetve ez csak a probléma forrása, mert maga a problémát az szülte, hogy a vajszívű eposzi jelzővel bíró HiZ, aki a monitort keverte, engedett a "még több bőgőt" kérések garmadájának, melynek az lett a következménye, hogy a színpadról mintha szárazjég lenne, ömlött le masszaként a mélyláge, mindennemű konkrétságot mellőzve, így kint a bőgőcsatornát mute-olva is bőven elegendő hangerő jött felém. Persze, a big band akkor szól jól, ha akusztikusan szól, de nem egészen így képzeltem el...

A monitorkeverésről, ha már nevesítve lettem. :)

Az általunk csak Hónájlájvnak keresztelt T80-as kezelőfelület minden monitorkeverő álma, főleg a mellé támasztott L'Acoustics 112P wedge társaságában. Annyira egyszerűen átlátható és kezelhető a cucc, hogy a stagehangként közreműködő gyakornok (aki még sosem látott ilyen pultot, sőt még monitort sem kevert életében) 2 perces tréning után önállóan keverte a zenekarokat. 

A halk színpad isten áldása, főként egy ilyen akusztikus produkció esetében. Ez a profi zenészekből összeálló zenekarok esetében egyszerűen elérhető, az amatőrök már érdekesebbek. :) A jószívűségemnek a "Mit kértek monitorba?" kérdésre adott "Mindent!" válasznál ért véget, hiszen a monitorosnak inkább a frontossal kell a barátságot ápolnia, mint a zenekarokkal. A képlet viszonylag egyszerű. A zongora, dob, basszus kombó összhangja viszi a zenekart, tehát a fúvók majdnem másodlagosak monotorozási szempontból. A szólisták hallják magukat és a kombót. A többi csak a színpad indokolatlan hangosodását eredményezi. -HiZ-

A másik gondom az akusztikus zongora szeparálatlansága volt. Ugyebár annak a fedelét ilyenkor felnyitják, mert egyrészt jól néz ki, zsanér is van rajta direkt erre, másrészt ideális hangerőviszonyok között ezzel némileg a monitorozás is meg van oldva. Ellenben ha ezek a viszonyok borulnak, akkor általában a zongora hangvetője átmegy hangfogóba és a fúvósok, illetve a tőle amúgyis alig egy méterre lévő dobból érkező több köbméter - igen, köbméter - hangot beleirányítja az eredetileg a zongora hangjának befogására elhelyezett mikrofonpárba, siralmas jel/jazz viszonyt produkálva. Egy plexivel ezen azért sokat lehetne segíteni...

Node ha most megcsináltuk volna tökéletesre, jövőre hova fejlődünk?:)