Sziasztok!

Nos, itt az idő „szétszedni” egy zenekart, és ahogyan ígértem, dobbal kezdjük. Először is szeretném jelezni, hogy nincs bajom a dobosokkal, és, ha lehet, senki ne vegye személyeskedésnek, amit leírok, nem ez a célom vele :).

Viszonylag sok dobossal sikerült már dolgoznam együtt, hazaiak közül Martonosi Gyuri bácsit, vagy Donászy Tibort említeném, külföldiek közül pl Jojo Meyert, vagy Akira Jimbo-t emelném ki, akikkel már volt szerencsém együtt dolgozni. De volt egy Gitármánia tábor is, ahol pedig Borlai Gergő tartott ilyen témában kurzust, sokan meg is hallgatták..... Itt olvasható erről pár sor...

 http://gitar.blog.hu/2008/08/04/zene_eso_rockszag

Szóval, mitől is szól jól egy dob? Kezdjük a dolgot a dobtestekkel: első helyen áll a hangolás. Ha ez elmarad, azaz a dobnak akusztikusan sincs jó hangja, akkor abból nem lehet jó hangzást csinálni. Tudom, most páran felhördülnek, hogy: „ott van millió gomb azon a Q keverőn, miazhogynemlehet?” Hát először is, azzal tisztában kell lenni, hogy a keverőpult (klubszinten abszolút, de fesztivál méretekben sem) nem varázs-eszköz...Azaz a bejövő akusztikus hangot tudjuk módosítani, de csak a pult felszeretlségétől függő szűkebb vagy tágabb keretek között. Úgy kell ezt elképzelni, a bejövő hang kis hibáit tudjuk korrigálni, tudunk tenni azért, hogy dögösebben szóljon, de a semmilyen hangból nem lesz DreamTheater hangzás.... Alapvetően 3-4 hangszín módosítására alkalmas potink van, bele tudunk nyúlni a magas hangokba, a mélyekbe, 1 vagy 2 helyen (pulttól függ) a középbe is, de átalakítani a megszólalást nem tudjuk. Borlai úr is azt a véleményt osztotta egyébként, hogy a jó megszólalás minimuma a jól behangolt dobszett. Ehhez tartozóan fontos dolog az, hogy mennyi a lecsengési ideje egy-egy dobtestnek, vagyis, hogy ha megüttök egy tamot, vagy a lábdobot, akkor az mennyi ideig „szól” még magától. (valamennyi lecsengés kell, igen)Ugyanis ezt hallja a mikrofon is, és ez az utózengés is kikerül a froncuccra, és sajnos ez nem segíti a megszólalás tisztaságát! Tehát, amelyik (behangolt) dobtest sokáig szól magától, azt le kell csillapítani, azaz vagy ilyen célú karikát kell vásárolni hozzá, vagy papírzsepi, szigszalag, mint két véglet. Ha mindez megvan, klasszul szól a dob magában, akkor valószínűleg kint is jó lesz. Az érem másik oldala, hogy a keverős, ha a helyszín technikai felszereltsége engedi, akkor pár kütyüvel tud segíteni a hangzáson. Ilyen eszköz pl a zajkapu. Itt be lehet állítani egy olyan „küszöbszintet” ami alatt a kapu „kikapcsolja” a csatornát, tehát a hosszú lecsengéseket ki lehet védeni „elektronikusan”  kapuzással. Ez lehet egészen szigorú is, azaz nagyon rövid, szinte csak a megütés hangja. Ilyenkor azért kell némi zengetéssel pótolni a természetes lecsengést, mert a nagyon rövid „tukk” hang azért műanyag tud lenni.... Dobosoknál a hangoláson kívül (ami egyébként egyre ritkábban jelentkező probléma) van egy másik (elég gyakran jelentkező) probléma, ami viszont az egész zenekar/koncert rovására tud menni, és nincs rá ellenszer kis méretű zárt helyen....ez az aránytalanság. Itt arra gondolok, hogy pl sok dobos használ olyan akusztikus hangerővel megáldott pergőt, ami egy 300-400 fős klubban simán leszólja az egész zenekart hangcuccostól, gitáralapokkal együtt. Általában megpróbáljuk a többi hangszert a pergővel azonos hangerőre hozni, de ennek a végeredménye gyakran az, hogy az egész zenekar botrányosan hangos lesz, adott esetben annyira, hogy már a saját közönségét is (el)zavarja. A másik, ami előfordulhat még, az az, hogy a hangcucc nem képes követni hangerőben, ilyenkor hangos is lesz az egész, és mindent visz a koncertből minden egyes ütés a pergőn. Akkor már inkább legyen hangos, de arányos, de jónak egyik megoldás sem mondható....Lehet egyébként fokozni is ezt, tehát van egy hangos, jó erővel megütött pergőnk, és vannak a tamok, amik viszont sem nem hangosak, de maga a megütésük sem történik akkora erővel. Ez esetben a tamok érzékenyebbre állított mikrofonjai is veszik a pegő hangját, méginkább megnövelve a hangerőt. A (felső)tamok mikrofonjai igencsak közel vannak a pegőhöz, tök jól veszik... Mit tehetek? Ne legyenek tamok se? Elég a pergő? Hogy fog az kinézni egy tam-pörgetésnél? Azt nem lehet figyelni, hogy mikor játszik a dobos a tamokon, és akkor majd betolom a csatornáikat, ahhoz gondolatot kéne olvasni tudni.... Szóval ez a gond a hangos pergővel klubokban. Szabadtéren simán, bármit.... A másik ilyen dolog, amivel hasonló problémák lehetnek, azok a cinek. Zárt helyen a hangos cinek erővel megütve simán leszólnak mindent, és a zenekarból szinte csak ezeket hallani. Sajnos ez is igen gyakori hiba, és tönkre lehet vele vágni a többi zenész munkáját simán.

Még egy gondolat ehhez: ha az énekes nem rendelkezik komoly saját hangerővel (nincs torka), akkor a mikrofonját meglehetősen érzékenyre KELL állítani, hogy kifelé legyen hangerő, viszont ekkor ez a mikrofon tökéletesen hallani fogja a pár méterre lévő iszonyathangos pergőt, vagy cineket, és mivel a mikrofon nem válogat, az énekesnek szánt hangerővel továbbítja is ezeket a hangcucc felé. Nos, ebben a helyzetben nincs mit tenni, azt hiszem. (Általában ilyenkor rágyújtok, és túlélek) Úgyhogy ha nem haragszotok, azt javasolnám a dobosoknak, hogy ha képesek rá, vegyék figyelembe akusztikus hangerejüknél a helyszín méreteit, mert borzasztóan el lehet akaratlanul is csexni egy koncert megszólalását..... (pl, ha esetleg több pergő közül válaszhat, akkor ne a leghangosabbat hozza el....)

Jövőre kicsit foglalkozom a húros-nyakbaakasztós holmikkal....

Most azért mindenkinek boldog új évet kívánok, rengeteg jó bulit 2011-re!

Üdv, Miki